"A tökéletes emberek"

Manapság mindenki "tökéletes".Az emberek az utcán,versengenek egymással .Kinek van jobb autója,telefonja,szebb barátnője,és így tovább. Járok -kelek a világban és azt látom,hogy mindenki tökéletesen akar festeni.Mindenki jól akar kinézni ,és nem fér bele egyetlen hiba sem.Hiszen...mi lenne ha kiderülne ,hogy a tökéletesnek hitt élet ,nem is olyan tökéletes?Vagy ,hogy tulajdonképpen az a bizonyos alma rohad belülről.Természetesen ezt senki sem akarja magának.Nem akarok úgy hatni mint egy idős ember aki azt mondja "Az én időmben ez másképpen volt" de mégis ,olykor kicsit úgy érzem ,hogy ez a világ kissé eltorzult.Egyszerűen negatív dolgokat ,és eszméket közvetítenek felénk ,és talán mondhatnám ,hogy az egyik ,és egyben legfontosabb üzenete a mai kornak az,hogy..LÉGY TÖKÉLETES. Létre jöttek a közösségi hálók,a facebook ,az instagram ,és mint fiatal 19 éves lány megpróbáltam haladni a korral ,és beilleszkedni a tökéletesség hibátlan univerzumába .Abba a beteg ,és ferde univerzumba amiben élünk..,és néha kicsit helytelennek érzem amit látok.Felfedeztem magamban valamit...Én is miss tökéletessé váltam.Egy lánnyá aki folyton jobbnál -jobb képeket akar magáról ,hogy szebb legyek,hogy jobb legyek ,mint ha egy őrült versenyben lennék ...ami esélytelen, hiszen lehet olykor nem is másokkal hanem magammal vívom ezt a harcot. Nem beszélve arról,hogy mindig találni eggyel-jobbat vagy szebbet ,és így értelmetlen is az egész ,mert túl magas ideákhoz mérem időközönként magam ahogy más fiatal lányok,és fiúk is ezt teszik.A facebook és az instagram egyszerűen arra tanít meg minket ,hogyan gyűlöljük magunkat egyre jobban ,illetve teljesen megöli a szubjektivitást ,az egyediséget.Nem az számít hogy ki vagy ,hanem csak is a külső.!!! Megtévesztő fotók hadai,ezrei ,és mindenki szép,mert megtanultuk ,hogy rossznak lenni ,vagy nem tökélynek lenni azt nem szabad! Bármit csak azt nem .Nem azt mondom,hogy az lenne a helyes ,hogy ha mindenki a rosszabbnál -rosszabb képeit tenné ki,vagy a rossz dolgokat az életéből,én csak azt mondom,hogy talán néha lehetnénk őszintébbek!!! Én magam is elvesztem ebben a mostani helyzetben ..és folytonosan tökéletes akarok lenni.Pedig ez lehetetlen .Elegem van abból,hogy mindenki szép,mindenki gazdag ,és csak is csodás életek ,és dolgok léteznek.Pedig valójában hideg ,és szomorú igazságok rejtőznek minden ilyen tökélynek hitt élet mögött .Legalábbis szerintem ..Hiszen az a világ ahol minden hibátlan az mindennek mondható ,csak jónak nem.Ahol minden tökéletes,ott semmi sem őszinte ,és azt gondolom ez kissé fájdalmas és merev élet lehet ,bárki is próbáljon meg így élni.A legrosszabb,hogy el is hitetik velünk..,hogy nem létezhetnek hibák ,és olykor mindent összedöntenek a fejünk fölött ezzel...A párkapcsolatokat is,hiszen .a fiúknak tökéletes nőket mutogatnak  a nyuszis magazinban ,és a többiben.Nagy mell,hibátlan alak ,szép arc stb ,stb,Vagy a modellek a kifutóról.Később aztán ezeket az elvárásokat támasztják a szerelmüknek is.Megsértenek egy lányt ,azért az eszmény képért amit egy magazinban láttak ...Megsértik azt a lányt aki ott van,velük van és szereti őket ,még akkor is ha nem Pamela Anderson vagy Angelina Jolie az a címlapról...Azt gondolják a szerelem ez ,és hogy minden ,,,MINDEN nő úgy néz ki ,hiszen az újságok ezt üzenik nekik....Pedig valójában azok a nők,emberek sem tökéletesek akiket ott látnak ,és a csapba itt kap el mindannyiunkat .A hazugságok áldozataivá válunk ..és görcsösen próbálkozunk tökéletessé válni ,pedig igazából mindannyian tökéletesek vagyunk.Időnként el sem tudjuk képzelni mennyire.Tökéletes vagy,mert nem lehet megismételni ,és ez nem  a külsőn múlik.Szépből lehet 100-1000 de belőled...abból az egyedi lényből ,és lélekből aki te vagy nem ...Lehet nálad valakinek szebb arca vagy teste,de attól ,,,még te megismételhetetlen vagy....Ez olyan mint a szerelem ...A szerelem amit nem lehet megmagyarázni ...Aki szerelmes az nem másokkal törődik,és nem más emberek elvárásaihoz méri a kedvesét hanem ..csakis a sajátjához.Az a lényeg ,hogy neked jó.Mindegy ,hogy mások szerint például nem helyes.....vagy nem olyan amilyet vártak hozzád,,,és azt hiszem önmagunkkal is így kéne lennünk.Pont úgy ,mint mikor szerelmesek vagyunk valakibe ....Meg kéne értsük,és át kéne érezzük saját lényünk különlegességét,és egyfajta szerelembe esni ezzel a különleges lénnyel ...amit úgy hívnak önmagad.Ha ez sikerül...akkor már lehet nem fog számítani az hogy tökéletesek legyünk,mert a tökéletesség egy szikrája bennünk is ott van ,,és mi vagyunk a tökéletlen tökéletesek ...,mi mindannyian <3 

"Adj egy kis figyelmet ! ''
A figyelemről...


A figyelem mindig egy érdekes dolog volt az életemben.  .Nagyon sokszor fel sem tűnik nekünk az ha figyelnek ránk,Nem vesszük észre ,mert túl apró dolognak tartjuk,..Olyan "apró ''dolgokra gondolok mint egy ismeretlen ember kedves mosolya az utcán ,vagy egy beszélgetés valakivel akitől biztatást kaptunk annak ellenére ,hogy nem is vártuk volna,vagy azokra a dícsérő szavakra amiket olykor csak úgy kapunk valakitől mindenféle indok nélkül ,,és mégis olyan boldoggá tesz bennünket ,mert abban a percben úgy érezzük ,talán figyeltek ránk.Talán érdekesek voltunk valamiért egy másik ember számára,és olyankor a lelkünk kicsit megnyugszik ,mert valahol mindenkinek erre van szüksége.Egy kis figyelemre...Szinte ordítunk belülről mindannyian ezért,és észre sem vesszük ,hogy ez hiányzott.Ez volt az ami miatt frusztráltak voltunk ,és ami miatt hiányt éreztünk .Néha nem érezzük magunkat értékesnek ,(lássuk be
, ez van hogy megesik velünk életünk rosszabb időszakaiban)és egy-egy figyelmes gesztus bebizonyítja ,hogy lehetséges az  ,hogy csak mi nem látjuk meg a saját értékeinket.Nem vagyunk tisztában azzal milyen egyediek ,és pótolhatatlanok vagyunk .,Nem látjuk  hogy mindenki a világ egyik speciális és megismételhetetlen darabja .A figyelmességet mindig azért csodáltam ,mert nagyon két oldalú dolognak tartottam,és borzasztó természetes , reflex szerű érzésnek .Erre mondják azt nemes egyszerűséggel ..''Vagy jön ,vagy nem '' Ezért is estem gyakran gondolkozóba ezen ,mert két végletét látom ennek a világban ,és valahogy mind  a kettőben gyakran ugyanaz az eredmény...Nem vesszük észre...Sokszor nem tűnik fel ha valaki kedvel minket ,figyel ránk ,mert nem vesszük olyan komolyan a kedves gesztust vagy csak valami nagyobbra számítunk ,pedig nem mindenki az érzelmek embere ,és olykor apró dolgok is kifejezik ha valaki figyel ránk ,még ha ez nem is tűnik fel .A másik véglet pedig az mikor nem nem érezzük ,és nem ismerjük fel ,hogy tulajdonképpen nem figyelnek ránk ,és sosem fognak ...bármit is tegyünk.Küzdeni valaki figyelméért nem lehet ,és nem is érdemes.A figyelem nagyon természetes dolog.Van olyan ,hogy rengeteg időt töltünk azzal ,hogy megszerezzük valaki figyelmét ,pedig igazából ilyenkor felesleges munkába kezdünk.Olykor bármennyi időt ,energiát áldozhatunk egy emberre ,és mégis eredménytelenül távozunk.Áhítozunk egy szavára ,egy tekintetére ,és tulajdonképpen bármire ,és nem vesszük észre ,hogy a dolgok olykor végtelenül egyszerűek.Az őszinte figyelemért semmit sem kell tenni.Az megszületik egy pillanat alatt.Nem lehet megnyerni ,vagy kierőszakolni.Ha valaki már az első meghatározó pillanatban sem figyel rád ,akkor az sosem fog ,mert az őszinte dolgok rögtön létre jönnek ,automatikusan ,és ez a figyelemmel sincsen másképpen bármit is gondoljunk.A figyelem nagyon értékes dolog ,egy igazi kincs,olyas valami ami nagyon ösztönös ,de annál többet ér ..Ha valaki figyel rád az egy néma üzenet a számodra amiben azt mondja neked  ''Különleges vagy'' és ez az egyik legjobb érzés a világon

Túl érzékeny vagy !


Túl érzékeny vagyok .Nagyon sokszor megkapom ezt .Túlságosan törékeny vagy,sértődékeny ,és így tovább.Sokáig lehetne sorolni azokat a jelzőket amikkel meghatároznak engem.,de a kérdés az ,hogy mit is jelenthet túl érzékenynek lenni??? Az is felvetődik bennem ,hogy ez egyáltalán létezik e ?Van -e túl érzékeny ember?Az én véleményem szerint ezzel jellemezni valakit ,egyszerűen értelmetlen.,mert ez nem létezik ,de akkor kik is azok a túl érzékenyek ,és miért ?! Azt mondják ,hogy félre értek dolgokat .Ez az első nagyon jelentőség teljes jele a túl érzékenységemnek.Itt viszont adódik valami más is.Ezzel nem csak azt mondják ,hogy túl érzékeny vagyok ,de azt is ,hogy ostoba."Mindent félre értesz,nem úgy gondoltam ,és te túl reagálod " Nos a másik dolog amiben nem hiszek az  pontosan a túl reagálás.Nem azt mondom,hogy ez nem létezhet ,csak azt ,hogy ez a legritkább esetben van így .Mindannyian érző lények vagyunk ,és ha valami bántja az  érzelmi adó vevőinket és ,csatornáinkat akkor ennek oka van.Bár a legtöbbször elhitetik velünk ,hogy ez nem így van ,és helyén van az ,hogy elhisszük ,hogy az érzéseink nem helyén valóak ,és csak FÉLRE érzünk dolgokat .Olyan nincs ,hogy valami csak úgy megbánt .A szívem jelzést adott.A lelkem jelezte ,hogy az amit tettél vagy mondtál ,nem volt helyénvaló velem szemben.,és nálam a szív szava szent dolog! ,  A szív sosem csaphat be minket,és igazat beszél.Tehát túl érzékenynek lenni azt jelenti ,hogy képtelenek vagyunk elfogadni  a hazugságokat?Túl érzékenynek lenni ,azt jelenti ,hogy nem lehet csak úgy vagdalózni valamivel? .Nem lehet csak úgy viccelődni veled,mert tisztában vagy vele,hogy minden tréfa fele igaz ,és hogy a cinikus vicc mögött olykor igazság lakozik burkolt formában .A ''túl érzékeny ''emberek előtt nem lehetséges az ,hogy bárki is magyarázkodjon .,mert tisztában vannak a válaszokkal ,és hatalmas az igazság érzetük.Valami olyasmivel vannak megáldva amit úgy hívnak tiszta ,és őszinte szív.A legszomorúbb az ,hogy mindenki ezzel rendelkezik.Mindenkinek van szíve ,és a gond az ,hogy nem merjük használni,nem merünk hinni neki.Mostanában őszinte szívvel élni nehéz dolog.A világban mindenki az anyagiakra ,a realitásra ,és a materialista nézetekre koncentrál.Egy ilyen világban nincs helye a szívnek.Bezárjuk magunkat ,és a szívünket is.Eltűrjük,hogy hazudjanak nekünk ,elviseljük,hogy bármit megtegyenek velünk,és rosszul érezzük magunkat azért,mert ÉRZÜNK.Rosszul érezzük magukat mindössze azért,mert vannak érzelmeink ,amik még őszintén jeleznek nekünk mindenről.Azt hiszem ,hogy ha ezeket végig gondoljuk ,túl érzékeny emberek nem is létezhetnek.Érző emberek léteznek ,és körülöttük azok akik félve ,és bezárt szívvel élnek....

Igazán szeretni .


Mit jelenthet igazán szeretni?Mit jelenthet igazán,és őszintén szerelembe esni ?Nem a külsőbe ,nem egy szép szempárba hanem a lélekbe,valaki lelkébe.Milyen lehet beleszeretni valakibe csak is a lelke miatt.?Mostanáig egy csapdában voltam,és kergettem ugyanazt jó ideig amit sokan mások.Mondhatjuk úgy ,hogy az emberek többsége így van ezzel.Kerestem a megnyerő külsőt,a vonzódást valaki iránt.,de mindössze csak a test vonzódását.Beleszerettem valakibe először kívülről ,és csak aztán szerettem meg belülről is.Viszont mi lett volna,ha a külsejét nem tartom előnyösnek ?Őszintén szólva ,a kapcsolataim nagy része létre sem jött volna,ahogyan sokaknál így van ez .Beleszeretünk valakibe a külseje alapján ,aztán megismerjük,és ha a lelke is tetszik valamelyest akkor vele maradunk.Elgondolkoztam ,hogy vajon ez mennyire helyes.Vajon mennyire jó a sorrendiségünk?Természetesen sokaknál a lélek is számít ,én ezt sem vitatom ,de mi volna ha csak,és CSAK is a lélek számítana ?A legtöbb ember ebben nem hisz ,és éppen ezért sem élnek át olyan igazán mély érzelmeket .Megragadnak valahol a test ,és a lélek szintje között,pedig igazán csak a lélek fontos .Valóban nehéz.Nem könnyű eljutni arra a szintre ahol nem számít egyéb más csak  a lélek ,és még magam sem tudom hol tartok  e-téren ,de az biztos,hogy a kérdés már felvetődött bennem ,hogy valóban ,hogyan is kellene lennie ennek.Ha a testre ,a külsőbéli vonzódásra alapozunk ,akkor meglehetősen szűkösen gondolkozunk ,nem beszélve arról,hogy vonzó külsejű emberből 100 és 1000 is lehet számunkra ,de szerethető ,és vonzó lélekből már annál kevesebb.Én személy szerint hiszek egy másfajta szerelemben,ami csakis a lélek terméke ,és ha fizikai,testi szinten is megszületik ,az is csak a lélek vonzódásának leképződése erre a szűkös ,és határolt földi világunkra.Talán az elméletünket meg kéne fordítani.Lehet ,hogy először valaki lelkébe kellene beleszeretnünk ,és csak aztán a lélek által a küllemébe ?Tulajdonképpen ezzel teret adnánk valami újnak ,igazabbnak ,és az ismerkedési szokásaink is fenekestül felfordulnának .Esélyt adnánk valakinek akivel azelött csak a külseje miatt nem álltunk szóba ,és meg se akartuk ismerni.Még csak nem is próbáltuk meg .''Nem az estem'' -és csak ennyivel rendeztük a dolgot .,pedig igazából sosem tudhatjuk mit hagyunk ki.Lehetséges,hogy pont a lényeget ,az igazit....azt a valakit akit olyan rég várunk ,és mindössze ezt az ostoba külső elvárások miatt tesszük.,de ha elmerengek ezen akkor ez butaság ,,hiszen..semmiben sem a csomagolás a lényeg az életünkben .Egy ajándékon sem ezt nézzünk ,sőt azonnal le is tépjük a szép borítást,mert látni akarjuk mi van belül ,hiszen az az érdekesebb.Mi van BELÜL?!,Olyankor már mindegy kívül mit láttunk mi csak bőszen tépkedjük azt a csomagolást,és lehet ,hogy az emberi kapcsolatainkban is érvényesülhetne ez.Jobban is érdekelhetne minket ..mi is lehet belül !Én elég megértő ember vagyok ,és ezért tisztában vagyok azzal ,hogy van olyan ,hogy valakibe sehogy sem tudunk beleszeretni .Van olyan ,hogy eltelhet bármennyi idő ,és lehet bármilyen szép a lelke akkor is kevés ,mert nem születnek meg a dolgok.Természetesen nem arról beszélek ,hogy erőszakoljuk meg  a saját lelkünket ,és próbáljunk erőlködni azon ami nem megy.Mindössze azt mondom ,hogy járhatnánk nyitottabb szívvel is,és ,hogy olykor meglehetősen korlátoltak vagyunk.Esélyt sem adunk valakinek akivel elsőre nincsen szikra,elüldözzük ,még meg se ismerjük ,tűnjön csak el ,ne is barátkozzon veled,mert minek is kéne ,csak menjen a dolgára.Viszont ,meg lehet ,hogy pont valami olyat rejt a lelkében ami mindennél vonzóbb ,és értékesebb lehetne a számodra.A lelkében hordozza azt a láthatatlan ékkövet ,amit addig nem is kerestünk ,mert túl vakok lettünk volna ahhoz,hogy megláthassuk .A szemünkkel figyeltünk a lelkünk helyett ,pedig míg a szem csak látni tud ,a lélek érezni is képes ,és ez őszintébb iránytű mindennél...

Az erő ,hogy önmagad légy ...


Nagyon gyakran úgy érzem ,hogy rosszul kell érezzem magam  amiatt aki vagyok.Nem tudok megállapodni ezzel a kérdéssel ,és nem kerülök nyugvó pontra ezzel a dologgal.Hibáztatom magam,hogy vajon rosszul csinálom -e ,vajon ,mi lehet a baj ,és miért nem tudok olyan lenni mint amit elvárnak tőlem.Miért nem vagyok talpra esett,ügyes,miért nem tudok közel 20 éves létemre főzni ahogy azt egy jó lánynak illik..és miért nem sürgölődtem sosem az anyukám körül a konyhában?!Sosem érdekelt mit csinál ott ,és tulajdonképpen a házimunkában is rettentően hanyag vagyok ...Szinte sosem segítek semmiben ,.csak a saját szobámat tartom rendben .Nos igen ..ezek elég kínos dolgok is lehetnének az életemből ,de már nem szégyenlem...Ez is én vagyok ,még akkor is ha nem ezt várnák el .Én ilyen vagyok! Sokszor meg is kapom ezt ,hogy miért is vagyok ennyire egoista ,hogy ennyivel lezárom a témát."Én ilyen vagyok '' Ezt mondom ,és  a válasz elég egyszerű,azért ,mert nem tűröm el az elvárásokat magammal szemben.Nevezhetjük ezt egoizmusnak ,,de talán egyszerűen lázadásnak is ,és öntudatnak is mondhatnám.A legjobban mindig is azt gyűlöltem ha meg akartak változtatni ,Nem tudom elviselni ezt ,Nagyon is tudom ,hogy ki vagyok ,és ezért is nem érzem a lelkiismeret furdalást olyankor mikor kimondom hogy én  ilyen vagyok és kész. Megértem mások értetlen ,és haragos reakcióját,mert ezt elég nehéz kezelni ,valószínűleg de ha őszinték vagyunk önmagunkhoz akkor rájövünk,hogy mindenki igazából szembe szállhatna a törvényekkel..az elvárásokkal .Hiszen miért kéne megfelelnem az elvárásoknak?Sokak szerint mesében élek ,hisze majd ha felnövök megértem ,hogy a világ nem így működik .Viszont akkor hogy is működik?A világ .úgy működik ezek szerint ,hogy bármivé formálhatnak minket ,csak éppen önmagunk nem maradhatunk ..Megfogják mondani mit viselj ,vagy hogyan viselkedj ,és hogy milyennek kéne lenned ,és én ezt sosem értettem .Talán  a világ pont ezért marad ilyen mint amilyen most .Tele van álarcokkal ,mert senki sem töri meg ezt a rendet.Nincsenek emberek ...akik egy kicsit is szembe mennének ezzel a törvényszerűséggel.Észre sem vesszük hányszor is próbálnak megformálni,megváltoztatni minket .Teljes őszinteséggel azt mondhatom,hogy tulajdonképpen mindenhol.A család,a barátok ,a szerelmek ...a munkahelyen ..és így tovább. Két féle változás van .Az egyik a pozitív  a másik pedig a negatív. Nehéz megítélni ,hogy az életünkben hol kell megállni ,és azt mondani ,hogy ezt már nem fogadom be ,mert nem én lennék ,bármit is várnak el tőlem.Az újra jó ha nyitottak vagyunk ,és más embereke is azért vannak ,hogy fejlődjünk mellettük...de van az a pont ahol már nem adhatunk magunkból többet ,hiszen azok már nem mi lennénk.Hiába mondja édesanyám nekem ,hogy más milyen legyek ,,,azt hiszem valójába teljesen sosem fogok tudni megváltozni ,én ilyen vagyok.Míg ő főzött takarított mindig is inkább álmodoztam.Egy művész lelke született meg bennem az évek során.Művész .?..Talán még csak halvány és apró kis csíra ,csak egy kezdemény .vagyok ,de akkor is világos ,hogy én más vagyok. Anyám sosem tette szóvá ,hogy zavarná ,hogy ilyen vagyok ..de némán is tudom ,hogy kissé zavarja és nem érti.Jobb lenne ha szeretnék sürgölődni a konyhában ,és jobb lenne ha szorgosan segítenék neki ...a takarításban .A lelkem mélyén tudom ,hogy nem feltéten vágyott egy művészkedő lusta gyermekre akit minden érdekel csak a külvilág nem túlzottan.Az átlagos dolgok ..a hétköznapi dolgok.sosem vonzottak.Tudom ha nem zavarná ,akkor sosem várta volna el hogy más legyek ,de megbocsájtottam neki..és mindenkinek. megbocsájtom .Rájöttem ,hogy nem, várhatjuk el a világtól ,hogy elfogadjon minket teljesen.Csak is mi fogadhatjuk el önmagunkat olyannak amilyenek vagyunk.Ehhez nagy erő és nagy öntudat kell,de bárki képes rá! Az erő mindig is ott volt,hogy önmagad légy ,,a kérdés ,hogy hiszel e még benne ...

A csalódásokról..

Rengeteget mondok magamnak egy bizonyos dolgot ..''Félek''
Sőt ,nem is félek ,inkább rettegek a csalódástól,a kudarctól.Menekülök előle,Igazából semmibe sem merek sokszor bele kezdeni e miatt ,az elnyomhatatlan félelmem miatt.Folyton csak megállok ,és mentegetőzöm .Lehet csak túl sokat gondolkozom ,de valósabb magyarázat talán az,hogy ősi és beteges félelmem van a kudarctól.Attól tartok ,hogy szégyenkezni fogok ,vagy hogy rosszul csinálok majd valamit ,és ha bele is kezdek valamibe akkor majd kudarcba fullad.El sem kezdtem ,de már attól félek ,hogy sikertelen leszek.Sokat kellett gondolkozzak mire rájöttem mi a megoldás erre a fajta rosszul rögzült viselkedésemre.A kudarctól nem kell félni!Elég egyszerű ,de valóban így van.A csalódás az élet szerves ,és elhagyhatatlan része .Ez valami olyasmi amit vagy megtanulunk elfogadni az élet részeként,vagy örökké rettegésben fogunk élni.Csalódni ,sikertelennek lenni ,szenvedni elkerülhetetlen dolog.,mert az az érme,az élet érméje tényleg két oldalú.Létezik egy negatív oldal ,és egy pozitív,egy napos ,és egy sötét.Meg kellet tanulnom reálisabbnak lenni .Lehetséges,hogy létezik egy hely ,a Mennyország az angyalokkal ahol minden üde és boldog ,de a föld nem ez a hely.,viszont nem hinném ,hogy emiatt rossz lenne.A föld valóságos ,és igen itt lenni olykor kegyetlen és küzdelmes játék ,de érzed,hogy élsz ,és ez izgalmas.Sikertelennek lenni is izgalmas ,mert nem tudod mi lesz ezután ,mert mindig történik veled valami ,és ha elestél ,de nem haltál meg akkor bizony fel is tudsz állni.,és  pontosan ezért érdemes élni ebben a világban.!Élsz és létezel...akármit is hozzon a sorosod...

...és itt egy másik kis szösszenetem amit még úgy gondolok kapcsolódhat ehhez a témához ,legyen ez  a mai nap gondolata tőlem ..nektek :)

Igazából semmi olyan dolog nincs az életben amitől félnünk kéne ,vagy ami miatt izgulnunk kellene.Megtehetjük ,hogy megnehezítünk mindent ,de ebben az esetben csak szembe megyünk az élet természetes áramlásával .Bármi megtörténhet...Megtörténhetnek jó dolgok ,és rosszak,létre jöhetnek örök szerelmek és véget érhetnek kapcsolatok.Bármi sikerülhet ,és bármi elveszhet ,de ettől még a sorsunk halad tovább ,és nekünk csak a bizalmunk marad benne.A sorsot barátként kell kezelnünk .A sorsot esélyként ,segítőként kell értékeljük .A sorsban bíznunk kell,és nem harcolni ellene.Ha ezt megértjük akkor sokkal kevesebbet fogunk szenvedni.Megkíméljük magunkat a felesleges fájdalmaktól ,és talán megtaláljuk egy boldogabb élet gyógyírját is .!

" Ne vedd túl komolyan ! "

Olyan sokszor mondják nekem,hogy ne vegyem túl komolyan a dolgokat." Legyél laza,csak nyugodtan,élvezd az életet,mert a pillanat elszáll"-ilyesmiket kapok nap mint nap. Néha úgy érzem ,valamit elrontottak bennem.Hiba csúszott a rendszerbe ,vagy lehet ,hogy alapból rosszul vagyok összerakva .Egyszerűen képtelen vagyok komolytalan lenni a szerelemben.Látom ahogy mások tengenek-lengenek , ahogy ők mondják "lazulnak" ,én pedig borzasztó feszültnek tűnök mellettük ,mert egyszerűen én másban hiszek .A nagy szerelemben...

Az igaziban ,és képtelen vagyok valahogy beérni kevesebbel.Olyan sokszor elmondták pedig ,hogy itt rontom el .Erre fog rámenni az összes kapcsolatod ,és így tovább,de mi van ha én ezt nem hiszem és nem is akarom elhinni? Miért kellene hinnem bárkinek is ?Miért is mondják meg  nekünk folyton miben lehet hinni és miben nem ?Frusztráló ez ,hiszen végtére is én tudom mit akarok ,és ez az én életem.Felbosszant valahogy az a tény,hogy manapság mindig a tömeg gondolatok érvényesülnek.Nagyon kevés mostanában a boldog (és boldog alatt igazán boldogot értek) kapcsolat ,házasság.Alig hallunk olyan igazi sírig tartó örök szerelemről , ahol még annyi év után sem hal meg a szenvedély ,a szerelem ,és van valami elementális  erő ami a két ember lelkét összeforrasztja.Hol vannak ezek a szerelmek a mai világból?Meghaltak...,és sekélyes kapcsolatokban tengetjük a mindennapjainkat.,hazugságokban,boldogtalanul.Ha valaki elkezd beszélni a nagy szerelemről ,strucc módra sokan a homokba dugják a fejüket.,mintha csak nem is létezhetne .Amit nem látok az nem fáj,ezen az alapon gondolkoznak.Kinevetnek,és őrült álmodozónak nevezik azt  aki hisz még a mesében ,a nagy szerelemben.Azt mondják,hogy ez nem történhet meg .Védekeznek -" Ha meg is történik biztosan nem velem ,csak nagyon keveseknek adatik meg ,ehhez szerencse kell" és ezzel le van zárva az ügy.Mi van akkor ha nem szerencse kell hozzá hanem ...HIT ?!Azt hiszem ebbe bele sem gondolnak ,mert ebből van a legkevesebb az embereknek.Bárkivel megtörténhet ,azt gondolom.,és valóban mindössze a hit hiányzik sokakból.Amire nem vágysz ,amiben nem hiszel azt nem is kapod meg ,Hiszen kérted ?Vágytál rá ,?Hittél benne hogy megvalósulhat ?Nem..és ha nem akkor az univerzum,Isten ,a sors vagy bárminek mondhatod nem fogja tudni hogy te valóban ezt akarod tehát ,kapsz valami mást ,valami kevesebbet ,mert sosem vágytál többre.A gond talán itt kezdődik,hogy nem is vágyunk rá ,hinni pedig végképpen nem hiszünk.Beérjük kevesebbel.Ez az igazság.Sokáig úgy gondoltam,hogy tényleg velem van a baj ,és bennem van  a hiba.Túl komolyan veszem ,mert ugye ezt mondták ,megmondták nekem.Én viszont úgy döntöttem megrázom magam ,és nem hiszek ezekben .Azért ,mert mások félnek szembesülni az igazsággal nekem még nem kell.Félnek egyedül lenni ,félnek várni ,nem tudnak várni az igazira.Nincs elég idejük ,az élet rohan ,és ezekkel a kifogásokkal etetik magukat.Az emberek tele vannak kifogásokkal.Tulajdonképpen csak is kifogásaik vannak.Nem szeretem ezt!Sőt ,utálom !Néha meggyőzik azokat is erről akik eredetileg hisznek a nagy szerelemben .Hipnotizálják a másikat a hitetlenségükkel és mindezt miért ? Mindössze azért,mert ők többen vannak.,mert több a rossz kapcsolat ,rossz házasság ,és ezért abban is kell hinni nem igaz?Természetesen normális is ez ,és ez így helyes...Sajnos sosem tudtam egyetérteni ezzel  ,és ha ez arra vall ,hogy túl komolyan veszek mindent ,nos akkor vállalom ,hogy túl komoly vagyok.Talán csak az a baj,hogy nem érem be néhány kósza  és érzéki éjszakával,vagy nem elég egy hosszú de unalmas kapcsolat .A legtöbb szerelem még ha az elején szép is  egy idő után megfakul...Eltelik 1 év ,aztán kettő ,és így tovább és a hosszú évek után szépen lassan a kapcsolat alább hagy és...finoman szólva ..meghal..és akkor az szerelem?Vannak jó házasságok ,,szép kapcsolatok amik egy életen át tartanak ..50 év vagy 40 stb..de még is hiányzik .valami és a dolgok  megváltoznak.A két ember szerelme ,szeretetté válik ,és tiszteletté.Nem mondom,hogy egy ilyet találni rossz dolog,,csak azt mondom,hogy talán létezhet ettől valami több,és tényleg a legjobb eset még ez a kihülő szerelem amit találhatunk.Egy lelki társ...ezt mondják az ilyenre..de nem a másik felünk.egy lelki társ akivel szeretetben és tiszteletben leélünk egy életet ,de a lelke mélyén mindenki többre vágyik ettől...A többi kapcsolatról meg már ne is beszéljünk..az érdek házasságok vagy a pár év után elmúló eszeveszett kémiáról ... a tiszavirág életű szerelmekről..Ezek váltják egymást az életünkben .,meg aztán ott a sok hazug kapcsolat ,alkalmazkodás,kompromisszumok hada ,és őszinték semmiképpen nem lehetünk ..és még ha szeretünk is valakit tiszta szívből kicsit meghalunk ezek miatt.Az idegenség miatt...amit nem tudunk elnyomni ha rossz helyen vagyunk ,és nem az mellett akit isten is nekünk teremtett .Bárhogyan is legyen ,és bármi is legyen én még hiszek a mesékben.Nem számít hányan támadnak meg emiatt ,hiszen mindenkinek csak ez van a hite...,a hite a nagy és igaz szerelemben ...