Az álmokról...

Teli vagyunk reményekkel,álmokkal.Ábrándozunk,vágyakozunk valami után ,és közben megtanulunk hinni a lehetetlenben ,hinni a nagy ugrásban ,a repülésben Néha azon tűnődöm ,hogy miért olyan nehéz elengedni a múltat?Az a fajta ember vagyok aki nem tud mit kezdeni a változással. Naív maradtam mint egy kis gyerek. Naív,és túl álmodozó.Nem tudom felfogni azt a szót ,hogy vége  vagy búcsú. Nehéz elfogadni ,hogy gyakran az ember csak valamiféle tehetetlen játékszere a sorsnak,Valami másodlagos...Tépnek a  viharok ,ér a sok pofon ,és egyik álmod a másik után omlik össze .Az álom szerelem,az álom karrier ,és minden amiben hittél ,és csak sodródsz .Tehetetlenül és kényszerűen sodródsz  valami új felé ,és már más szelek fújnak.Te pedig ott ragadtál magyarázatok nélkül..Ott állsz az összetört világod felett ,és a lelked egy  kis álmodozó gyermek felnőtt testben.Azt hiszem megragadtam. Képtelen vagyok felnőni.Nem tudok felnőtté válni,pedig azt hiszem ,hogy már ez is a múltam része,amit lassan ,de biztosan kell elhagynom.A világ pedig oda kint van ,és már új álmaim vannak.Valamit viszont még mindig nem értek.Hová jutunk,és miért törnek el egyes álmaink? A sors tényleg kegyetlen olykor. Emlékszel még mit akartál?Emlékszel mennyi évig,hány hosszú évig ápoltad a szép kis meséidet magadban ?Gondoztad mint a jó kertész a virágait,és hagytad,vártad ,hogy növekedjenek. ,és aztán mi történt ? Te felnőttél ...Nagy álmokat csak a gyerekek szőnek. Talán a gyerekek képesek valamire amire én már nem.A legnagyobb álmaimat inkább feladtam .Énekesnő akartam lenni gyerekkoromban ,de olyan lehetetlennek tűnt .Mesebeli volt ,a világ pedig hazug.Rájöttem,hogy vannak álmok amiket idővel kinövünk...Az első szerelem ..a nagy szerelem .A lehetetlen plátói érzések.Odáig voltam érte .A hangjáért ,mindenért .Az egész lénye vonzott,szinte beteges szenvedély volt.8 évembe telett .Várakoztam ,és csak várakoztam ,és bumm az élet itt sem volt kegyes.A fiú megváltozott ,és én hazugságban éltem 8 hosszú évig.Szerettem,álmodoztam,hittem. tiszta szívvel.és a soros legyőzött.Megmutatta,hogy bizony ő erősebb ,és én pedig milyen apró ,és túl gyermeki vagyok.Nehéz bízni így mikor minden régi álmod a romokban fekszik.Megtanultál hinni ,és aztán most újra tanulnod kell.Olyan mint egy ördögi kör ami magával ránt. Az életben valóban csak a változás bizonyos .Hol kötünk ki csak Isten tudja.Én is megváltoztam.,már inkább újabban az írás érdekel.Sosem tudni ,hogy adott pillanatban miért kell tennünk valamit.,és most csak ez van.Én és a sorok ,betűk ,szavak ,a gondolataim.Egy új izgalmas út.Egy új én.,és talán minden régi álmom csak ide vezetett el ,egyenesen egy új álomhoz ami az én igazi álmom ,de nem is sejtettem.Néha megesik ,hogy a valódi álmaink csak halkan alszanak bennünk.Olyanok mint  a megérzések.Lágyan ,és csöndesen szólnak hozzánk.Az ami hangos az hamis.Amire túlságosan vágyunk az elhamvad.,az elpusztul saját terhe alatt.El ég ,mert olyan erősen izzik bennünk.Megtanultam meghallani a némát ,a halkat ,és elnyomni a zajokat ,a lelkem kiáltását.Tudom,hogy nem valódi.,mert túlságosan hangos.Érdekes törvényszerűség ,de igaz.,és most itt vagyok egy új álommal a kezemben .Boldogtalan vagyok? Talán csak értetlen...Mindössze búcsút intek a múltnak ,és hagyom meghalni aminek meg kell halnia.Ennyi az egész még vannak álmaim,és amíg álmok vannak addig élet is van,!Amíg van miben hinnünk addig tovább kell menünk ,és még hiszek!Hiszek az új életben!Hiszek az új és jobb önmagamban!Hiszek az új álmokban,és ki tudja merre hajózom tovább...