Az erő ,hogy önmagad légy ...


Nagyon gyakran úgy érzem ,hogy rosszul kell érezzem magam  amiatt aki vagyok.Nem tudok megállapodni ezzel a kérdéssel ,és nem kerülök nyugvó pontra ezzel a dologgal.Hibáztatom magam,hogy vajon rosszul csinálom -e ,vajon ,mi lehet a baj ,és miért nem tudok olyan lenni mint amit elvárnak tőlem.Miért nem vagyok talpra esett,ügyes,miért nem tudok közel 20 éves létemre főzni ahogy azt egy jó lánynak illik..és miért nem sürgölődtem sosem az anyukám körül a konyhában?!Sosem érdekelt mit csinál ott ,és tulajdonképpen a házimunkában is rettentően hanyag vagyok ...Szinte sosem segítek semmiben ,.csak a saját szobámat tartom rendben .Nos igen ..ezek elég kínos dolgok is lehetnének az életemből ,de már nem szégyenlem...Ez is én vagyok ,még akkor is ha nem ezt várnák el .Én ilyen vagyok! Sokszor meg is kapom ezt ,hogy miért is vagyok ennyire egoista ,hogy ennyivel lezárom a témát."Én ilyen vagyok '' Ezt mondom ,és  a válasz elég egyszerű,azért ,mert nem tűröm el az elvárásokat magammal szemben.Nevezhetjük ezt egoizmusnak ,,de talán egyszerűen lázadásnak is ,és öntudatnak is mondhatnám.A legjobban mindig is azt gyűlöltem ha meg akartak változtatni ,Nem tudom elviselni ezt ,Nagyon is tudom ,hogy ki vagyok ,és ezért is nem érzem a lelkiismeret furdalást olyankor mikor kimondom hogy én  ilyen vagyok és kész. Megértem mások értetlen ,és haragos reakcióját,mert ezt elég nehéz kezelni ,valószínűleg de ha őszinték vagyunk önmagunkhoz akkor rájövünk,hogy mindenki igazából szembe szállhatna a törvényekkel..az elvárásokkal .Hiszen miért kéne megfelelnem az elvárásoknak?Sokak szerint mesében élek ,hisze majd ha felnövök megértem ,hogy a világ nem így működik .Viszont akkor hogy is működik?A világ .úgy működik ezek szerint ,hogy bármivé formálhatnak minket ,csak éppen önmagunk nem maradhatunk ..Megfogják mondani mit viselj ,vagy hogyan viselkedj ,és hogy milyennek kéne lenned ,és én ezt sosem értettem .Talán  a világ pont ezért marad ilyen mint amilyen most .Tele van álarcokkal ,mert senki sem töri meg ezt a rendet.Nincsenek emberek ...akik egy kicsit is szembe mennének ezzel a törvényszerűséggel.Észre sem vesszük hányszor is próbálnak megformálni,megváltoztatni minket .Teljes őszinteséggel azt mondhatom,hogy tulajdonképpen mindenhol.A család,a barátok ,a szerelmek ...a munkahelyen ..és így tovább. Két féle változás van .Az egyik a pozitív  a másik pedig a negatív. Nehéz megítélni ,hogy az életünkben hol kell megállni ,és azt mondani ,hogy ezt már nem fogadom be ,mert nem én lennék ,bármit is várnak el tőlem.Az újra jó ha nyitottak vagyunk ,és más embereke is azért vannak ,hogy fejlődjünk mellettük...de van az a pont ahol már nem adhatunk magunkból többet ,hiszen azok már nem mi lennénk.Hiába mondja édesanyám nekem ,hogy más milyen legyek ,,,azt hiszem valójába teljesen sosem fogok tudni megváltozni ,én ilyen vagyok.Míg ő főzött takarított mindig is inkább álmodoztam.Egy művész lelke született meg bennem az évek során.Művész .?..Talán még csak halvány és apró kis csíra ,csak egy kezdemény .vagyok ,de akkor is világos ,hogy én más vagyok. Anyám sosem tette szóvá ,hogy zavarná ,hogy ilyen vagyok ..de némán is tudom ,hogy kissé zavarja és nem érti.Jobb lenne ha szeretnék sürgölődni a konyhában ,és jobb lenne ha szorgosan segítenék neki ...a takarításban .A lelkem mélyén tudom ,hogy nem feltéten vágyott egy művészkedő lusta gyermekre akit minden érdekel csak a külvilág nem túlzottan.Az átlagos dolgok ..a hétköznapi dolgok.sosem vonzottak.Tudom ha nem zavarná ,akkor sosem várta volna el hogy más legyek ,de megbocsájtottam neki..és mindenkinek. megbocsájtom .Rájöttem ,hogy nem, várhatjuk el a világtól ,hogy elfogadjon minket teljesen.Csak is mi fogadhatjuk el önmagunkat olyannak amilyenek vagyunk.Ehhez nagy erő és nagy öntudat kell,de bárki képes rá! Az erő mindig is ott volt,hogy önmagad légy ,,a kérdés ,hogy hiszel e még benne ...